was successfully added to your cart.

Előbb-utóbb a gazdákat is nyomon követik

By 2016-11-02Egyéb
fiatalgazda
Decemberben teljeskörűen hatályba lép a 2011-ben elfogadott uniós jogszabály, amely szerint december közepétől most már minden élelmiszeren valamennyi összetevőt fel kell tüntetni. Sok más mellett ez is sürgeti a mezőgazdaság digitalizációját.

Tomas Orthtal, a T-Alfasystem szenior IT-szaktanácsadójával egy élelmiszer-biztonsági tanácskozás után beszélgettünk, ahol előadást tartott.

A téma a nyomon követhetőség volt. Annak az információláncnak a működtetése, amely lehetővé teszi, hogy bármilyen élelmiszer, takarmány, állati vagy növényi eredetű anyag, amelyet fogyasztási felhasználásra szánnak, a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás minden fázisában pontosan beazonosítható legyen. Bármilyen baj esetén ez teszi lehetővé a nem biztonságos élelmiszer azonosítását – ezzel együtt a felelős azonosítását is! – és a piacról történő visszavonását.

Adatbázisok, ügyviteli rendszerek az agráriumnak

Ha tanácsot adna egy gazdálkodónak, hogyan lehet beállni ebbe a láncba, egyáltalán hol kezdje a digitalizációt? Először is át kell világítania, hogy mije van és hova akar eljutni – válaszolta a szakember. Tehát az a kérdés, mit fognak tőlem követelni; milyen információt kell szolgáltatnom a gazdálkodásomról, és ehhez képest ma milyen adatokat gyűjtök.

Ezek akkor válnak fontossá, amikor átadom a termékemet az átvevőhelyen, vagy a piacra viszem – vetettük közbe. Pontosan – így a válasz. Hogy ott mit követelnek tőlem, és mit fognak a jövőben követelni. Ha én ezt most mint termelő nem tudom, akkor utána kell járni, vagy megbízni a feladattal egy szakértőt.

Ha piacra viszek egy terméket, akkor más információt kell megadnom, mert ott már a végfelhasználó van. A kereskedő megint más információt fog kérni, a feldolgozó úgyszintén – taglalta.

Itt egy másik példa is: van egy új szabvány, a németek hozták létre, amely gyakorlatilag a karbon-dioxid kibocsátásáról szól. Ha egy mezőgazdasági cég biomasszát akar szállítani egy feldolgozóhoz, ahol energiát vonnak ki belőle, például biodízelt, akkor be kell bizonyítania, hogy a biomasszája nem élelmiszer volt elsősorban, azaz másodrangú bioanyagból származik. Ezt a minősítést ma nagyon-nagyon komplikált elérni, ha manuálisan akarja vezetni az ember. De a feljegyzési kötelezettségek betartására digitális megoldások is léteznek. Tehát az agrárium számára is konkrét feladatokra szabott adatbázisokat, ügyviteli rendszereket lehet és kell alkotni.

A kétfős méhészet és a digitalizáció

Kisgazdálkodók esetében milyen példákat tud erre hozni? –  ­kérdeztük. Dunántúlon van egy méhész partnerünk, aki egy rendszeren keresztül írja, hogy melyik méhcsaládot mikor, hova, milyen táblára vitt, az mennyire virágzott, a klímáról is feljegyzést vezet, aztán rögzíti, hány kiló mézet hoztak. Ezeket az adatokat év végén elemzi, és meg tudja mondani, hogy az adott tábla napraforgó jó volt-e, vagy hogy egyik-másik akácos mennyire vált be. És jövőre mindezek alapján tervezni – újratervezni – tud. És nem mellesleg a weboldalán meg lehet keresni, hogy a szóban forgó üveg méz melyik területről származik, melyik méhcsalád gyűjtögette stb. Ez egyébként egy kétfős cég, de ők már bevezették a digitális adatrögzítést.

A szántóföldeken mit csinálnak? – érdeklődtünk tovább. Különböző minőségirányítási (ISO-) rendszereket hoztunk létre cégeknek. Van például egy üzem, ők adják a termelőknek a vetőmagot, de még a műtrágyát és a növényvédő szereket is. A termelők pedig elviszik, és művelik a földet, a végén pedig a terményt átadják a cégnek. És ott minden adat rögzítve van: kinek milyen és mennyi vetőmagot, trágyát, növényvédő szert adtak, mennyi és milyen minőségű terményt hozott, egyáltalán mikor vetett, mikor trágyázott, mikor öntözött, milyen volt az idő, mindezt táblánként rögzítve. Ezekből látja az eredményt, és levonja a megfelelő következtetéseket.

Akkor ez a színtiszta precíziós gazdálkodás – jegyeztük meg. Ma már csak így megy, válaszolta. Aki versenyképes akar lenni, nem is tudja másként csinálni. És ráadásul jön a kötelező nyomon követési rendszer is.

Az élelmiszerlánc információlánc

A gazdálkodóknak arra is megoldást kell kapniuk, hogyan tegyenek eleget a nyomon követési törvénynek, amely itt van a nyakunkon – fejtegette. Akkor kezdjük a lánc túlsó végéről: kötelező lesz kiírni, mit tartalmaz a kenyér itt a büfében. Honnan tudja a büfés? Onnan, hogy kéri a kereskedőtől az információt. Honnan tudja a kereskedő? Onnan, hogy kéri a beszállítótól. A beszállító a gyártótól, az előállítótól, a termelőtől.

Ez hasonló ahhoz, mint ami a repülésben már létezik. Ha lezuhan egy repülőgép, nyomon tudják követni a karbantartástól a gyártáson át egészen odáig, hogy melyik csavarhoz melyik bányában termelték ki az ércet. Mára ez teljesen logikus folyamat a repülőiparban. A gyógyszeriparban ugyanez van, és ugyanez következik az élelmiszeriparban is.

Tehát hogy eljutnak a termelőig, a vetésig meg a trágyázásig – jegyeztük meg. Igen. És annál lesz az előny, aki fel tudja mutatni ezeket az adatokat, mert jó minőségű a terméke, és tisztán akar játszani.

Három éve Ausztriában is problémák voltak a húsiparban. Emlékezetes eset, amikor a darált marhahúsba lóhúst is belekevertek. Egy tisztességes gyártó nem csinál ilyet, minőségi élelmiszert akar előállítani, és ő az, aki elvárja, hogy teljesen tiszta legyen az ellátási lánc. Mert az ő minőségi termékei így tudnak érvényesülni.

Már nem elég, hogy tele a hűtőszekrény

Hamarosan teljeskörűen hatályba lép az a 2011-ben elfogadott uniós jogszabály, amely szerint december közepétől most már minden élelmiszeren valamennyi összetevőt fel kell tüntetni. Tehát a kiváló minőségű élelmiszer mellé arról is információt kell adni, hogyan készült, mi van benne, melyek a fizikális tulajdonságai. Ezeket az információkat elő kell állítani, és át kell vinni a következő láncszemhez, ami lehet a kereskedő, de lehet maga a fogyasztó is. És a fogyasztó egyre tudatosabb, már nem elég, hogy tele van a hűtőszekrénye, az is kérdés számára, hogy mivel van tele.

Az Agrárgazdasági Kamara remek példát hozott a digitális mezőgazdaság megteremtésének fontosságáról, ezt idézem: vannak az iparági forradalmi pontok. Az agráriumban ilyenek, amikor az emberi erőről átálltunk a lóra-ökörre, majd a traktorra. És most itt a digitalizáció. Aki nem lépi meg, azzal ugyanaz történik meg, mint a gazdával, aki lóval húzta az ekét, és nem traktorral – le fog maradni. Ilyen egyszerű a képlet.

Azon is el lehet tűnődni, vajon hány cég lépett már át a digitalizációba, és van-e közöttük olyan, aki visszatért a manuális munkába – zárta fejtegetését Tomas Orth, a T-Alfasystem szenior IT-szaktanácsadója.

( Forrás: Agroinform.com )

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com