was successfully added to your cart.

A búzatermelési verseny győztesének sikerreceptje: megadni mindent, amit a föld és a növény kíván

By 2016-12-01Blog
takacs-gyula
A földjeit már több mint húsz éve használja, és mindig „kultúrállapotban” tartja. A növényeinek is maximálisan megad mindent, amit a tápanyag-gazdálkodásban előírnak. Ő maga pedig nyitott minden újdonság kipróbálására.

A 68 éves ikervári gazda, Takács Gyula 400 hektáron gazdálkodik, főleg kalászosokkal foglalkozik. Hogy milyen eredményesen, azt jól mutatja, hogy tavaly is, idén is kimagasló eredménnyel lett a Vas megyei búzatermelési verseny győztese. Hogyan jutott el idáig, egyáltalán mi a sikere titka? – többek között ezekről kérdeztük.

A kárpótlással indult meg felfelé az úton

“Mezőgazdaságból élő szülők gyermekeként mindig is az agráriumban dolgoztam. Az önálló gazdálkodást 1989-ben kezdtem, előtte egy sárvári sertéstelep vezetője voltam. Akkor még az állattenyésztés volt a fő profilom, sertéshizlalással foglalkoztam, földjeimen az ehhez szükséges takarmányt termeltem.

Aztán jött a kárpótlási lehetőség, és „akkor indultunk el felfelé az úton”, vagyis földeket vettünk és béreltünk. Volt olyan időszak, amikor 600 hektáron termesztettünk kalászosokat, kukoricát, olajosakat.”

“Már akkor igyekeztem megvenni a csúcstechnikát, a nagy és kiváló gépeket, mert csak ezekkel lehet gazdaságosan termelni. 1997-ben már egy 240 lóerős New Holland traktorral dolgoztam, megvettem hozzá a talajművelő gépek széles skáláját, próbálkoztam a szántás nélküli földműveléssel is. Rá egy évre a régi kombájnomat is lecseréltem egy New Hollandra. Ha nem fejleszt az ember, akkor a lehetőségek elmennek mellette” – mondta Takács Gyula.

“Jelenleg 400 hektáron gazdálkodunk, 300 a sajátunk a feleségemmel, 100-at pedig bérlünk.

Van egy szuper direktvetőgépem, amely abszolút pontossággal képes „kivetni” akár 2 kilogramm repcét is. Tehát a gépeim számítógép-vezérléssel működnek, sokszor okosabbak, mint mi vagyunk. Három éve vettem még egy új kombájnt, most már kettővel dolgozunk. A talajművelő gépekből is mindenem megvan, a lazítótól a kompaktoron át a rövidtárcsáig, ami csak létezik.

Időközben építettem saját magtárakat is, hogy ne kelljen mindjárt aratáskor eladni a terményt, ki tudjam várni a megfelelőbb árakat. Meg persze, hogy költségeket takarítsak meg, hiszen az is pénzbe kerülne, ha elvinném valahová a terményt, akár 20-30 km-re is betárolni.”

Amit csak lehet, visszaad a földnek

“Jelenleg kalászosokkal és olajosakkal –  főleg repcével – foglalkozom, a kukoricával teljesen felhagytam, akkora vadkárokat kellett elszenvedni, hogy már nem érte meg” – közölte.

Ezek szerint sikeres gazdálkodónak mondhatja magát – vetettük közbe. “Amit az elindulásom óta el lehetett érni, azt elértem” – válaszolta. Igyekeztem is mindent megtenni annak érdekében, hogy sikeres legyek.”

“A föld az eredményeimhez sokat adott, és én is mindig  törekedtem arra, hogy amit csak lehet, azt visszaadjak neki. A növénytermesztés melléktermékeit, a szalmát, a kukorica- vagy a napraforgószárat én sohasem veszem el, mindig visszadolgozom a talajba. Az aratás másnapján, a tarlóhántással egy időben adok mellé még talajbaktérium-készítményt – a BactoFilt használom most már harmadik éve –, és egy hatméteres Horsch rövidtárcsával bedolgozom. Így nem szárad ki a talaj, a szármaradványokat feldolgozó baktériumok olyan közegbe kerülnek, ahol képesek szaporodni, gazdagodik a talaj szervesanyag-tartalma, tápanyag-szolgáltató képessége.”

A tápanyag-utánpótláshoz szokott-e talajvizsgálatot végeztetni? ­­­– érdeklődtünk. “Hogyne! Éppen tavaly volt a legutolsó, ötévente mindenképpen megcsináltatom. Bővített talajvizsgálatokat szoktam kérni, mert abból látni, miből mit kíván a földem. Ráadásul az előző eredmények összehasonlításából lehet tudni, hogy mi a változások iránya.” – válaszolta.

A búzaversenyen megmutatta

A búzaversenyeken miért indul? – firtattuk. “A búzaversenyt 2015-ben hirdette meg a Magyar Agrárgazdasági Kamara megyei szervezete. Egyrészt támogatója voltam a kezdeményezésnek, másrészt meg indulásra sarkallt, hogy meg tudjam mutatni a gazdatársaknak, akik nem hisznek az intenzív búzatermesztésben, hogy igenis lehet mind minőséget, mind mennyiséget produkálni, csak meg kell adni a talajnak, ami kell.

Ennek az az előzménye, hogy most már ezeket a földeket több mint húsz éve használom, és mindvégig igyekeztem kultúrállapotban tartani és a növényeknek maximálisan megadni a tápanyag-gazdálkodásban előírtakat. Ezek által a talaj telítődött is, és akkor ott már jól érzi magát a növény.

Hogy milyen eredményeket értem el? Tavaly a malmi minőségű búzámmal (JB Asano fajta) első lettem, 9,88 tonna/hektár termésátlaggal. Idén másodszor is első helyezést értem el, szintén étkezési búzával (Tobac fajta), 11,35 tonna/hektárral.”

Minek tudja be ezeket az eredményeket, és a két év közötti különbséget – érdeklődtünk. “A különbséget elsősorban a kedvező időjárásnak. Ritkán lehet elmondani, hogy már majdnem optimális az idő, és az idén ilyen volt számomra.

„Ha nem fejleszt az ember, akkor a lehetőségek elmennek mellette.”

Egyébként a talajművelésen és a tápanyagellátáson múlik minden – fejtegette. Még a „régi világban” tanultam a talajművelést, amely szerint ahány szántás, annyi szelet kenyér. Ha nem is szántok annyiszor, de a talajt gyommentesen tartom, akkor kevesebb gyomirtó kell, kevésbé mérgezzük magunkat. És háromévente talajlazítást végzek. Igyekszem olyan gépeket használni, hogy a talaj vízkészletét megőrizze. Ezeknek köszönhetően mindig el tudok vetni, hiába szélsőséges az időjárás.”

Sohasem engedi meg, hogy megéhezzen a növénye

“A búzát korán szoktam vetni, szeptember végére, október elejére már készen is vagyok vele. Október 2-ától, a vetés befejezésétől az idei július 20-ai aratásig elég hosszú a tenyészidő, volt ideje több és nagyobb szemeket, nagyobb kalászt érlelni. Tehát a tenyészidő kitolásával is lehet a terméshozamot fokozni. Meg természetesen az okszerű műtrágyázással és növényvédelemmel. A gombaölő permetezőszernek is van ilyen hatása. Február közepén, amikor a nitrátrendelet már megengedi ­ – nitrátérzékeny területen gazdálkodunk – már műtrágyázunk, és legalább háromszor vagy négyszer, mondhatni állandóan. Nyomelemeket, ként, amire igénye van a növénynek, a tenyészidő folyamán mindig adagolni kell. Sohasem engedem meg, hogy megéhezzen, mindig adom neki a következő adagot, mint egy csecsemőnek, akit háromóránként szoptatnak.”

 

( Forrás: agroinform.com )

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com